Járványügyi laboratóriumi vizsgálat

A betegség gyanúja esetén kötelező. A Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Virológiai Főosztályának értesítését (tel: 06-1-476-1264) követően vírustranszport médiumban torokváladék, valamint két hét különbséggel vett savópár küldendő az OEK Légúti Vírus osztályára.

Mintavétel

A torokváladékot torok-tamponnal lehet venni. A beteget először köhögésre ingereljük, és a garatról valamint a mandulákról töröljük le a váladékot. Eközben ügyelni kell arra, hogy a tampon nyállal ne érintkezzék. A tampont ezt követően vírus-transzport médiumba mossuk bele. A vírus-transzport médium (VTM) készen igényelhető a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Légúti vírus osztályáról vagy az ÁNTSZ megyei intézetétől.

A feltételezetten madárinfluenza következtében meghaltak esetében nem konzervált tüdődarabkák küldendők a vírusizolálási kísérletek céljára. Mivel a vírus titere a halál után a tüdőben gyorsan csökken, ugyanakkor a baktériumok száma rohamosan nő, fontos a post mortem vizsgálati anyag mielőbbi biztosítása. A vizsgálat céljára kb. 1 cm3 nagyságú darabka elegendő, amelyet steril eszközökkel kell kimetszeni. A szervdarabkát kivétel után steril kémcsőbe mért fiziológiás konyhasóoldatba kell helyezni, és a laboratóriumba érkezésig +4 C-fokon kell tárolni.

A betegből vagy halottból származó vizsgálati anyagokat hűtött állapotban néhány órán belül a víruslaboratóriumba kell juttatni. Ezek beküldése postai úton nem lehetséges. A mintákat jeget tartalmazó termoszba, vagy hűtőakkut tartalmazó hűtőtáskába kell helyezni és küldönc útján eljuttatni az OEK-be.

Abban az esetben, ha már csak utólag merül fel a madárinfluenzavírus által okozott fertőzés, mint a halál oka, immunhisztokémiai vizsgálat elvégzése javasolt. A vizsgálattal kapcsolatban a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Légúti vírus osztályához kell fordulni.

A vírus direkt kimutatása

Az influenza A vírus direkt kimutatására többféle gyors-diagnosztikai módszer áll rendelkezésre. A torok-tamponnal levett minták esetén a légúti sejtekben immunofluoreszcens (IF) módszerrel a vírusantigének néhány óra alatt kimutathatóak. Drágább, de nagyságrendekkel érzékenyebb az ún. polimeráz láncreakció (PCR) vizsgálat, amely lehetőséget teremt akár egyetlen víruspartikula kimutatására is.

Direkt immunfluoreszcenciás eljárás: A légúti minta sejtjeit mikroszkópos tárgylemez felületére fixálják és monoklonális ellenanyaggal mutatják ki a vírus fehérjéit.

Immunhisztokémiai vizsgálat: Post mortem tüdőszövetből monoklonális ellenanyagokkal, valamint HRPO enzimmel jelzett anti-egér ellenanyagokkal az influenzavírus fénymikroszkópos vizsgálattal kimutatható.

PCR vizsgálat: Az ún. multiplex RT nested PCR vizsgálatban először a vírus RNS-ét DNS-re átírják, majd típusonként ill. altípusonként két-két primer pár felhasználásával az influenza A(H1N1, H3N2, H5N1) és az influenza B vírus detektálható.

Az eredményközlés időpontja: tájékoztató jelleggel a minta laboratóriumba érkezésétől számítva 1 nap múlva, megerősített eredmény egy hét múlva várható. Pozitív eredmény esetén a mintát a nemzetközi referencia-laboratóriumba megerősítésre is el kell küldeni.

Vírusizolálás: A vírusizolálási kísérleteket embrionált tyúktojásban és MDCK szövetkultúrán végzik. Eredmények legkorábban a leoltástól számított 3. napon várhatók. Sok esetben szükséges azonban ismételt továbboltásokat végezni, és így az átlagos izolálási idő kb. 1 hét. Az izolálási kísérletben kapott törzsek azonosítása típus-savók segítségével történik.

Szerológiai vizsgálat: A vírus-szerológiai vizsgálatok céljára a betegség kezdetén, majd 10-14 nap múlva levett vérminták szükségesek. Fontos, hogy az alvadásgátló nélkül vett minták sterilek legyenek. A szükséges mennyiség 4 ml teljes vér. A savókból komplementkötési reakcióban és heamagglutináció gátlási próbában mutatják ki a specifikus ellenanyagokat. Az egyedi megbetegedések influenza etiológiáját csak a betegség folyamán bekövetkező jelentős legalább négyszeres titeremelkedés kimutatása révén lehet bizonyítani. Ezért van szükség a fentiekben jelzett két vérmintára. Egyetlen, a rekonvalescens szakból származó vérminta vizsgálata révén az etiológiát utólag legfeljebb valószínűsíteni lehet.