2. csoport: nagyon alacsony, de elméletileg nem zárható ki a fertőződés lehetősége:

• baromfitartó-telepeken , baromfifeldolgozó üzemekben dolgozók;  lsd. 1/D/a)
• beteg/elhullott baromfik begyűjtésével, leölésével, megsemmisítésével foglalkozók; lsd. 1/D/a)
• vadmadarakkal érintkezésbe kerülő személyek (pl. vadászok, ornitológusok);  lsd. 1/D/a) vagy 1/D/b)
• szennyvíz, trágya, illetve hulladék kezelésével foglalkozók, lsd. 1/D/a)

3. csoport: Az előbbieknél is kisebb a fertőződés lehetősége, de nem nulla:

- mindenki, aki nem tartozik az 1., a 2. illetve a 4. csoportba (pl. baromfit háztáji körülmények között tartó, de azokkal nem egy fedél alatt élő személyek).

• E csoport tagjait fel kell világosítani a madárinfluenza jellemzőiről és a megelőzés módozatairól.
• Amennyiben környezetükben baromfi megbetegedését, elhullását észlelik, értesítsék az állategészségügy szolgálatot. Ha ezzel egyidejűleg esetükben vagy a háztartásukban lakóknál láz és légúti tünetek jelentkezik, azonnal forduljanak orvoshoz, és tájékoztassák az állati expozícióról.
• Egyebekben lsd.4. pont

4. csoport: Az expozíció veszélyének Európában nincsenek kitéve:

- a lakosság nagy része, amelynek nincs kapcsolata élő baromfival illetve vadmadárral, valamint ürülékükkel (a megfőzött, megsütött baromfihús illetve tojás teljesen biztonságos).

• A madárinfluenzára vonatkozó általános ismeretek kommunikációja.
• Nem szabad elhullott madarat megfelelő védelem nélkül megfogni.
• Olyan országban, ahol az A/H5N1 madárinfluenza-vírus jelen van (így hazánkban is), kerülni kell az élő madarakkal történő felesleges/szükségtelen kapcsolatot.