Kik vannak kitéve a fertőzés veszélyének?

Tekintettel arra, hogy a vadmadarak körében hazánkban is bizonyították az A/H5/N1 madárinfluenza-vírus megjelenését, célszerűnek látszik meghatározni, hogy Magyarországon egyáltalán kik lehetnek kitéve a fertőződés veszélyének.

1. csoport: kismértékben, de ténylegesen veszélyeztetettek (ezideig globálisan a legtöbb emberi megbetegedés ebből a csoportból származott)

• az A/H5N1 madárinfluenza-vírusfertőzés következtében megbetegedett vagy elhullott baromfival (csirke, kacsa) egy fedél alatt élő személyek;
• az olyan országba utazók, ahol az A/H5N1 madárinfluenza-vírus endémiás a háziszárnyasok között, és az utazó olyan helyen lakik, ahol tartanak háziszárnyast,

Bekerülhet továbbá az 1. csoportba:

• az A/H5N1 madárinfluenzában megbetegedett személyek ápolását/kezelését végző egészségügyi személyzet, (körükben ezideig nem történt megbetegedés),
• a beteg állatokat ápoló/gyógyító tevékenységet végző (állatorvos vagy más) személy,

ha egyéni védelme nem biztosított.

2. csoport: nagyon alacsony, de elméletileg nem zárható ki a fertőződés lehetősége  (ezen csoportok körében ezideig megbetegedést csak néhány esetben regisztráltak):

• baromfitartó-telepeken, baromfifeldolgozó üzemekben dolgozók;
• beteg/elhullott baromfik begyűjtésével, leölésével, megsemmisítésével foglalkozók;
• vadmadarakkal érintkezésbe kerülő személyek (pl. vadászok, ornitológusok)
• szennyvíz, trágya, illetve hulladék kezelésével foglalkozók.

Ezekben a csoportokban feltehetően fokozott a szárnyasokról potenciálisan az emberre átterjedő egyéb fertőzés veszélye (pl. campylobacteriosis, salmonellosis, ornithosis) is, de az e fertőzések ellen kialakított egységes óvórendszabályok védelmet nyújtanak az A/H5N1 madárinfluenza-vírus ellen is.

3. csoport: Az előbbieknél is kisebb a fertőződés lehetősége, de nem nulla:

- mindenkinél, aki nem tartozik az 1., a 2. illetve a 4. csoportba (pl. baromfit háztáji körülmények között tartók, de azokkal nem egy fedél alatt élők).

4. csoport: Az expozíció veszélyének Európában nincs kitéve:

- a lakosság nagy része, amelynek nincs kapcsolata élő baromfival illetve vadmadárral, valamint ürülékükkel.

Lappangási idő

Emberben 2 - 17 nap között változhat, átlagosan 7 nap.

Fontosabb tünetek, a humán megbetegedések klinikai jellemzői
(WHO 2006 február)

A főként súlyos klinikai képpel rendelkező esetek azonosítása alapján 38 C foknál  magasabb láz, és influenzaszerű tünetek (köhögés, torokfájás, myalgia, esetenként conjunctivitis) jellemzőek. A vírus-pneumónia következtében másodlagosan súlyos légzőszervi distressz tünetegyüttes alakulhat ki (leggyakrabban emiatt következik be a halál). A hasmenés, hasi illetve mellkasi fájdalom, orr-, illetve ínyvérzés is korai tünet lehet. Nem minden laboratóriumi vizsgálattal igazoltan A/H5N1 madárinfluenzában szenvedő betegnél jelentkezik légúti tünet (az eddig regisztrált kb. 170 közül három betegnél encephalitis ill. láz és hasmenés volt a jellemző klinikai kép).