Dr. Újhelyi Károly (1911 - 2000)

Ecseren született, középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1937-ben Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen kapott orvosdoktori diplomát.

1937. október 8-án lépett be első és egyetlen munkahelyére, az Országos Közegészségügyi Inté­zetbe, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1982. június 30-ig dolgozott.

Kezdetben a Parazitológiai osztály állományához tartozott, ahol 1938-ban, adjunktusként megbízást kapott az abban az évben Mándokon létesített OKI Malária Állomás vezetésére.

1939-ben érdeklődése az oltóanyag-kutatás felé fordult. Kérésére 1939. október 1-től került át a Szerológiai osztályon létesített Oltóanyag-terme­lési alosztályra, ahol belépését követően adjunktusként, 1942-től pedig már alosztályvezetőként dolgozott. A II. Világháború miatt szükségessé vált kitelepítés az oltóanyag-termelést is érintette, amely 1944. április-1946. április között a tihanyi Biológiai Kutató Intézetben irányítása alatt változatlan intenzitással folyt.

Az 1946-os Intézeti reform után először az Oltóanyag-termelő, majd egy újabb átszerve­zést követően, 1958-tól az Oltóanyag-kutató osztály állományához tartozott. Mindkét egysé­get megalakulásuktól kezdve 1980-ig (az osztály megszűnéséig) vezette. 1948-1950. között a Pasteur-, 1960-1963 között pedig a BCG-laboratórium is irányítása alá tartozott. 1981-ben, már a számára létesített Oltóanyag-termelő laboratóriumba került át, amelyet nyugdíjba vonulásáig irányított. Nyugdíjba vonulását követően a laboratórium megszűnt.

Korábbi általános laboratóriumi szakorvosi szakképesítését 25 éven keresztül, munka után a II. kerületi Rendelőintézet laboratóriumában hasznosította.

1961-ben közegészségtan-járványtanból is szakorvosi képesítést is szerzett.

A magyar immunológiai kutatás elismert szakembere volt.

Ajárványok elleni küzdelem számára szükséges, kezdetben a diftéria és a hastífusz (egy ideig a lyssa), később a pertussis és a scarlatina, majd az influenza elleni oltóanyagok biztosítási kötelezettsége mellett kutató tevékenysége úgyszólván valamennyi fontosabb fertőző betegség (tífusz, diftéria, kolera, antrax, scarlatina, leptospirosis, brucellosis stb.) immunológiai problémáira kiterjedt. Jelentős szerepe volt a kombinált (Di-Per-Te, Ty-Te) oltóanyagok kidolgozásában és bevezetésében, az oltóanyagok optimális oldószereinek kiválasztásában, továbbá a lactobacillus-vaccina tömegtermelésére alkalmas technológia, valamint az oltóanyag-dozirozás hazai rendszerének kialakításában.

Eredményes kutatásokat végzett a védőoltások hatékonyságának növelési, illetve azok szervezeti reakciójának csökkentési lehetőségei érdekében. Ez irányú munkásságát nagyfokú technikai készsége és a klinikumban való jártassága jelentős mértékben elősegítette.

Munkásságáról 29 tudományos közlemény maradt fenn.

Éveken keresztül tagja volt a Magyar Mikrobiológiai Társaság Immunológiai szekciója elnökségének, a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság és a Magyar Immunológiai Társaság vezetőségének, valamint az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága Zoonózis albizottságának.

Feladatkörébe tartozott a külföldre utazók nemzetközileg előírt kötelező védőoltásainak beadása és adminisztrálása, amelyet az 1959-ben létesített Nemzetközi oltóközpont vezetőjeként, több mint 20 éven keresztül látott el.

Tevékenysége elismeréseként:

• 1948-ban "A közegészségügy gyakorlati fejlesztésében elért eredményeiért és az oltóanyagok kifogástalan minőségének biztosításáért a második világháború alatt nehéz körülmények között." indoklással (az első alkalommal ezzel jutalmazottak között!) "Kossuth-díjat" kapott,
• 1952-ben tudományos munkássága alapján az orvostudomány kandidátusa fokozatot nyerte el,
• 1980-ban pedig "Kiváló orvos" kitüntetésben részesült.

Szerénységével, közvetlenségével és segítőkészségével méltán érdemelte ki az OKI kollektívájának megbecsülését.

A magam részéről dr. Újhelyi Károlynak sokat köszönhetek. Amikor éveken keresztül (az OKI üzemorvosaként) a Nemzetközi oltóközpont gyakorlati feladatainak ellátásában, helyetteseként közreműködtem, rendszeresen mesélt az Intézet történetéről, a munkája során szerzett akkor már több mint 30 éves személyes tapasztalatáról. Beszélgetéseink hatására kezdtem egyre inkább érdeklődni a korábbi és a jelenlegi vezető munkatársak tevékenysége iránt. Nyugdíjba vonulását követően Tőle örököltem a múlt beszámolóját tartalmazó valamennyi Évkönyvet és nem utolsó sorban a hagyományok iránti tiszteletet.

Dr. Erdős Gyula
szaktanácsadó főorvos
Dezinszekciós és Deratizációs Osztály

Dr. Újhelyi Károly közleményei