Dr. Erdős László (1909 - 1984)

Dr. Erdős László orvosegyetemi tanulmányai befejezését követően 1936 augusztus 1-től első és egyetlen munkahelyén, az Országos Közegészségügyi Intézetben kezdett dolgozni, az Intézet Szerológiai osztályán. Abban az időben a Szerológiai osztályon kezdték meg Magyarországon a humán oltóanyagok előállítását az egyetlen, a himlő oltóanyag kivételével, melyet az Intézetben soha nem állítottak elő - azonban minden ellenőrző vizsgálatot itt végeztek.

Az 1928-ban megkezdett vizsgálatok és az 1936-37-ben kapott kedvező előzetes eredményeket követően, 1938. január 1-től Erdős dr. hatékony közreműködésével megkezdődött a 2 éves korúak oltása, majd a 7 éves korúak újraoltása diphteria anatoxin-nal.

Az osztály 1937-től megkezdte a területnek az 1936-tól ott előállított, - a Calmette féle, gümőkor ellenes vakcinálásra alkalmas - oltóanyaggal történő ellátását.

Intenzív munkát végzett Erdős doktor ebben az időben a szamárköhögés, valamint a vörheny megelőzésére szolgáló oltóanyagok előállításában és minősítésében, valamint a himlő oltóanyag és a tuberculin készítmény ellenőrzésében is.

1938-ban megjelent a 245.300/1938 BM rendelet, amely az embergyógyászatban használt szérumok, oltóanyagok és diagnosztikumok termelését és ellenőrzését, valamint azok forgalomba hozatalát szabályozta. A rendelet elkészítése döntően Erdős doktor munkája volt.

1939-től a Szerológiai osztályon belül önálló alosztályként létrehozták az Oltóanyagellenőrző alosztályt, melynek 1940-től - már mint Oltóanyagellenőrző osztálynak - Erdős doktor  lett a vezetője.

1951-ben - szintén Erdős doktor munkájának eredményeként - megjelent a 137/1951 sz. EüM rendelet, amely az 1938-as BM rendelet korszerűsített változata.

1952-ben Erdős dr.elnyerte az orvostudomány kandidátusa címet.

A 137/1951 sz. EüM rendelet előírásainak megfelelően1959-től kikerült az osztályról a BCG oltóanyag előállítás, majd 1961-től a bakteriális törzsközponttal kapcsolatos feladatkör, így az időközben nagymértékben megnövekedett oltóanyag- ellenőrzési feladatok differenciáltabb ellátására nyílt lehetőség az Oltóanyag ellenőrző osztályon.

1968. január 1. után az Országos Közegészségügyi Intézetből kiválva önálló intézetként létrejött az Országos Gyógyszerészeti Intézet, így a hatósági jogkörök megosztásával az Erdős dr. vezette Oltóanyag ellenőrző osztály látott el mindennemű ellenőrző tevékenységet az immunológiai készítményekkel kapcsolatban.

1972-ben az Intézetben elhatározott szervezeti változás szerint létrejött az Immunológiai Főosztály, melynek Erdős dr. 1978-ban történt nyugállományba vonulásáig volt a vezetője. Erdős dr. ezután még 1979. december 31-ig mint szaktanácsadó segítette a Főosztály munkáját.

Számos oltóanyag kifejlesztése során Erdős dr. dolgozta ki Magyarországon az egyes készítményekre vonatkozó minőségi követelmények rendszerét és az ellenőrzés módszereit, melyek az 1940-es években még távolról sem voltak olyan rendszerbe foglalva, mint napjainkban. A paramétereket laboratóriumi és klinikai vizsgálatok során ellenőrizte.

Széles körben vizsgálta az egyes oltóanyagok hatásosságát és reaktogenitását, keresve a legmegfelelőbb immunizáló adag, immunizálási mód (subcutan, intracutan, muscularis), és az egyes készítményekre vonatkozó optimális életkor, valamint az oltások esetleges ismétlésének legmegfelelőbb intervallumát.

Számos készítmény esetében meghatározta az egyes hatóanyagok minimális hatóértékét, valamint a készítmények felhasználhatósági idejét.

Bevezette a magyar termelési körülmények, a gyártási eljárás és a termékellenőrzés rendszerét, ily módon lehetőség szerint kivédve a nem megfelelő minőségű termékek magyarországi forgalomba kerülését, valamint az egyes készítmények gyártási számonkénti ellenőrzését.

Különösen sokat foglalkozott a diftéria-tetanusz-pertusszisz, a himlő és a tifusz elleni védőoltások, valamint a tuberkulin szűrővizsgálatok kérdéseivel.

Hasonló intenzitással dolgozott a passzív immunizálásra szolgáló készítmények minőségi követelményrendszere kidolgozásában és ezen minőségi követelmények ellenőrzésében.

Néhány készítmény esetében bevezette a tömegoltásokat megelőző, kisebb csoportokon végzett, kontrollált oltások rendszerét. Az ilyen módon szerzett tapasztalatok jelentősen segítették a magyar védőoltási gyakorlat eredményességét, sikerét.

1953-tól bevezette az oltási mellékhatások regisztrációját és a jelentett események kivizsgálását.

Mint oltóanyag-ellenőr az 50-es évek végétől tevékenyen részt vett a megjelenő vírus vakcinák (polio, kanyaró, majd rubeola, mumpsz és kullancsencefalitisz) magyarországi bevezetésében.

Aktív, meghatározó szereplője volt a magyarországi védőoltási eljárások kidolgozásának és kivitelezésének.

A megalapozott tudása és széles körű ismeretei alapján kidolgozott ajánlásait a hatóság döntéshozatalkor minden esetben elfogadta. Aláírása nélkül nem született döntés.

Tagja volt:

• a VII. Magyar Gyógyszerkönyv Szerkesztőbizottság Biológiai-Mikrobiológiai Albizottságának és
• az MTA - Egészségügyi Minisztérium Mikrobiológiai, Járványügyi és Oltóanyag Bizottságának.

Mindenkor megalapozott, határozott állásfoglalása miatt azonban nem tartozott az állami díjakkal elhalmozottak közé. Az 1950-es évek elején, amikor oltóanyagokkal kapcsolatos szakmai kérdésekből politikai kérdést kreáltak, Erdős doktor a leghatározottabban kiállt a szakmai szempontok - és így egyes kollégáinak reális minősítése mellett. Posztjáról azonban nem távolították el - bár nem könnyítették munkáját -, mivel szakmai állásfoglalása, megalapozott véleménye mindenkor nélkülözhetetlen volt a védőoltásokkal kapcsolatos felelősségteljes döntések meghozatalakor.

1976-ban a Magyar Mikrobiológiai Társaság Manninger Rezső Emlékérmét,

1978-ban, nyugállományba vonulásakor a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést,

1979-ben a Magyar Higiénikus Társaság Fodor József Emlékérmét kapta meg.

Tudományos eredményeiről 72 közleményben és 152 előadásban számolt be.

Dr. Lontai Imre
OEK Oltóanyagellenőrző Főosztály
nyugalmazott főosztályvezető

Dr. Erdős László közleményei