Dr. Fornosi Ferenc (1919 - 2001)

Dr. Fornosi Ferenc 1919-ben Tiszaújlakon született, így a prágai, német nyelvű Károly Egyetemen kezdte meg orvostudományi egyetemi tanulmányait, amelyeket a debreceni egyetemen fejezett be. Itt Sántha professzor közvetlen tanítványaként egész szakmai életét meghatározó ismeretanyaggal és szemlélettel gazdagodott, ez magyarázza különös érdeklődését a központi idegrendszer vírusos eredetű megbetegedései iránt.

1946-ban Debrecenből az Országos Közegészségügyi Intézetbe került - először mint miniszteri osztálytanácsos, gazdasági és személyi ügyek intézésére, 1947-től osztályvezetőként -, majd minden tudását és energiáját már az Őt érdeklő szakmai kérdések tanulmányozására fordíthatta.

1950-től a Pasteur laboratórium vezetőjeként, a veszettség elleni oltóanyag előállítása során olyan módosítást dolgozott ki és vezetett be, amely az oltóanyag súlyos mellékhatásainak kockázatát jelentősen csökkentő terméket eredményezett.

1950-51-től a neurotrop víruskutatás témában a Magyarországon és külföldön előforduló kullancsencephalitis vírusok rokonságát mutatta ki. Igazolta, hogy az 1929-es tatabányai kullancsencephalitis járványt is az 1955-ben izolált vírus-féleség okozta.

1966-ban ebből a témából készített disszertációjával szerezte meg a kandidátusi címet.

Részt vett a polio vakcina magyarországi előállításával kapcsolatos kísérletekben és intenzíven tanulmányozta a vírus vakcinák előállításához és ellenőrzéséhez elengedhetetlen szövetkultúrák előállítását és az ezekkel kapcsolatos tevékenységet.

Miután az osztály a Pasteur laboratóriumból fejlődött ki, a veszettség oltóanyag előállítása végigkísérte aktív működését.

Az 1950-es évek második felében megindult poliomyelitis elleni, valamint az 1960-as évek végén indult kanyaró elleni védőoltások céljára szolgáló oltóanyagok importból származtak, ezért az akkor már régen létező hazai előírások szerinti kontroll nem volt megvalósítható. Fornosi doktor nyelvtudása (angol, orosz, német, francia) és alapos szakismeretei mellett kiváló diplomáciai érzékének és tárgyalási stílusának köszönhetően elérte, hogy a termelő az u.n. előminták osztályán történő vizsgálatának eredményei alapján választott gyártási számokat szállítsa.

A központi idegrendszer vírusos eredetű megbetegedéseinek tanulmányozása során vizsgálta a kullencsencephalitis elleni védőoltások hatásosságát, a veszettség elleni (postexpositios!) oltások céljára használt oltóanyagok hatásmechanizmusát, különös tekintettel az egyes, különböző gyártók által, különböző szövetkultúrákon, különböző vírus izolátumokból előállított oltóanyagok interferonogenitására, valamint a kanyaró védőoltás hatását a vadvírus-cirkuláció visszaszorításával, a subacut sclerotizáló pánencephalitis esetek előfordulási gyakoriságára.

Irányításával osztályán izolálták 1978-ban az első magyarországi Entero-71 törzset egy kanyaró-postvakcinációs encephalitisként jelentett halálesetből.

Szakmai tevékenysége során tagja volt az MTAEüM Oltóanyag Bizottságának, az OKI Szakmai Kollégium Védőoltási Szabályzatrevíziójára létrehozott bizottságnak, az EüM Honvédelmi Egészségügyi Szakbizottságának, a Voproszy Virologii szerkesztőbizottságának.

A Magyar Mikrobiológiai Társaság főtitkára, a Magyar Higiénikus Társaság vezetőségi tagja volt.

Munkásságát 1981-ben Kiváló orvos, 1986-ban Április 4 érdemrenddel ismerték el.

1980-ban a Magyar Mikrobiológiai Társaság Manninger Rezső Emlékéremmel,

1987-ben a Magyar Higiénikus Társaság Fodor József Emlékéremmel tüntette ki.

1986-ban vonult nyugdíjba.

Dr. Lontai Imre
OEK Oltóanyagellenőrző Főosztály
nyugalmazott főosztályvezető

Dr. Fornosi Ferenc közleményei