Chikungunya-láz (Országos Epidemiológiai Központ. Chikungunya-láz. Epinfo 2006; 14: 189-191.)
A chikungunya-lázról szóló ismertető aktualitását az Indiai-óceán szigetein és Indiában jelenleg is zajló, több ezer embert érintő járvány adja. Az első bejelentések a Comoro-szigetekről érkeztek, ahol 2005 január és márciusa között mintegy 5000 emberre becsülték a fertőzöttek számát. Rēunion szigetén felállított szentinel surveillance segítségével 2005. március 5. és 2006. március 17. között 3115, chikungunya-vírus által okozott megbetegedést regisztráltak, a matematikai modell alapján megbecsült esetek száma pedig eléri a 204 000-et.
2006. január elejétől kezdve más indiai-óceáni szigetállamokból is folyamatosan jelentettek megbetegedéseket: Mayotte 2833, Mauritius 6000 gyanús esetet, amelyből 1200 laboratóriumi vizsgálattal igazolt; a Seychelle- szigeteken pedig 8818 gyanús esetet tartottak nyilván. India több tartományában (Andhra Pradesh, Maharasthra és Orissa) is diagnosztizáltak chikungunya-láz eseteket sporadikus Dengue-láz esetekkel együtt. Több európai ország jelentett a térségből Európába be-, vagy visszautazó emberek között behurcolt megbetegedéseket: Franciaország (160), Németország (4), Svájc (12), ezen kívül Olaszországban és Norvégiában is észleltek importált eseteket.
A chikungunya-vírus egy pozitív, egyszálú RNS vírus, amely Togaviridae család Alfavírus nemzetségéhez tartozik. A chikungunya-láz 3-12 napos inkubációs idő után jelentkezik hirtelen kezdődő, rekurráló lázmenettel, hidegrázással, fejfájással, hányással és hányingerrel. Az izületek főleg a végtagokon duzzadnak meg, és fájdalmassá válnak. Az izületi duzzanatot 1-10 napon belül maculopapulosus kiütések követik, amelyek főleg a törzsre és a végtagokra lokalizálódnak. A kiütések 7-10 napon belül maguktól eltűnnek. Előfordulhatnak haemorrhagiás tünetek, conjunctivitis és enyhe photophobia is. A betegség oki terápiája még nem megoldott, a tünetek maguktól enyhülnek 3-5 napon belül. Felnőtteknél az izületi fájdalom hónapokig megmaradhat, gyermekeknél neurológiai tünetek léphetnek fel, amelyek jobbára benignus görcsök. Immunizálásra nincs lehetőség, a fertőzés lezajlását azonban élethosszig tartó immunitás követi. A betegség diagnózisa a specifikus IgM osztályba tartozó ellenyagok ELISA módszerrel történő kimutatásával állítható fel, differenciál-diagnózisként a Dengue-láz jöhet számításba.
A vírus endémiás Afrikában, Délkelet Ázsiában, Indiában és a Fülöp-szigeteken. Fő rezervoárként különböző majom fajok ismeretesek, de más fajok is érintettek lehetnek, köztük az ember. A vírus szúnyogok közvetítésével terjed, az emberről embere történő közvetlen terjedés nem lehetséges. A majmok között vektorként az Aedes furcifer, és az Aedes africanus játszik szerepet. Az emberről emberre terjedés vektoraként három szúnyog ismeretes: az Aedes albopictus, az Aedes aegypti és az Aedes polynesiensis. A Maldív-szigeteken az Aedes aegypti, a többi Indiai-óceáni-szigeten az Aedes albopictus a feltételezett terjesztő.
Az Aedes albopictus elterjedési területének középpontja Kelet-Ázsia (Indiától az Indonéz szigetvilágig; Kína délkeleti és Japán déli része), valamint Madagaszkár és az Indiai-óceán szigetei (Mayotte, Seychelle-szigetek, Maldív-szigetek, Mauritius, Rēunion). 1985-től amikor az USA-ban (Texas) először kimutatták a fajt azonban több olyan területre is kiterjesztette élőhelyét, ahol addig ismeretlen volt. Napjainkban az USA legalább 20 államában, valamint Dél-Amerika és Afrika több országában is jelen van. Példányait Ausztráliában és Új-Zélandon is azonosították. Európában a faj valószínűleg előfordul Albániában (1979 óta), az 1990-es évek elején pedig behurcolták Olaszországba is. Az Aedes albopictus-t 1999-ben megtalálták Nyugat-Franciaországban, 2000-ben Belgiumban, 2001-ben Montenegróban és 2003-ban Svájcban, ezért várható, hogy ez a csípőszúnyog faj Európa több más országában is megjelenik.
A faj terjedési képességét növeli, hogy a lárvatenyésző helyeket tekintve igénytelen, valamint, hogy a tojásai jól tűrik a kiszáradást. Elterjedésében bizonyítottan nagy szerepet játszott a használt autógumik nemzetközi kereskedelme. A szabad ég alatt tárolt gumiköpenyben felgyülemlő esővíz megfelelő élőhely a lárvák számára, amelyek akár néhány nap alatt kifejlődhetnek. Az Aedes albopictus főleg a szabadban lelhető fel, és táplálkozási szokására az jellemző, hogy elsősorban az embert támadja meg a kora reggeli és kora esti órákban, azonban több emlős- és madárfaj is potenciális gazdaállata.
Az Aedes aegypti minden bizonnyal afrikai eredetű, kozmopolita faj, amely az Egyenlítőtől északra és délre, a trópusi, szubtrópusi éghajlaton egyaránt elterjedt. Elterjedési határát mindkét irányban a leghidegebb hónap 10oC hőmérsékletű izotermája jelenti. Az elterjedési terület peremén élő populációi azonban nyaranként megjelenhetnek ettől a vonaltól északra és délre (pl. az USA-ban a 40. szélességi körig), de a telet itt nem képesek átvészelni. Európában 1945 előtt minden mediterrán országban és a nagyobb kikötővárosokban ismert volt, legalább alkalmi megjelenéssel. Azonban ebből a régióból sikeresen kiszorították, és jelenleg nem ismert az itteni előfordulása.
Az Aedes albopictus-hoz hasonlóan, az Aedes aegypti a tenyészőhely megválasztásában igénytelen; bármilyen természetes vagy mesterséges vízgyülem alkalmas lehet a lárvák kifejlődéséhez. Tojásai akár több hónapos kiszáradást követően is életképesek maradnak. Az Aedes aegypti főleg a házak belsejében bújik meg napközben, és onnan támad az emberre.
Az Aedes polynesiensis a Polinéz szigetvilág faunájához tartozik, gyakorlati jelentősége az Indiai-óceáni szigetvilágban zajló járványban nincs.
A megelőzésben fontos szerepet játszik a felvilágosítás, és mivel specifikus védekezés nincs, az aspecifikus védekezés a szúnyogcsípés megelőzésére koncentrál. Javasolt a testfelületen a szúnyogriasztók használata, hosszú, a testfelületből minél nagyobb részt takaró ruhák viselése, éjszaka szúnyogháló alkalmazása. Az endémiás területeken ajánlott a házakat rovarirtó szerekkel kezelni, illetve a szabadban álló, vízzel teli edényeket folyamatosan üríteni és fertőtleníteni. (Terhes nők, immunszupprimált vagy krónikus betegségben szenvedők endémiás területre utazásuk előtt a nemzetközi oltóhelyektől megfelelő információt kaphatnak a megelőzési lehetőségekről.) Három hónapnál fiatalabb csecsemők számára a testfelületen alkalmazott szúnyogriasztók kontraindikáltak, helyettük rovarirtó szerekkel kezelt szúnyogháló alkalmazása javasolt.
A tájékoztatást adta: dr. Dudás Mária szakgyakornok, OEK Járványügyi osztály Zöldi Viktor biológus, OEK Dezinszekciós és deratizációs osztály
Szerkesztőségi megjegyzés: Mivel Magyarországon a vektorként szerepet játszó szúnyogok egyik faja sem őshonos, és az esetlegesen behurcolt fertőzött szúnyogok által történő transzmisszió kockázata csekély, hazánkban az endémiás területről behurcolt megbetegedéseknek van közegészségügyi jelentősége. Mivel Mauritius, a Seychelle- és a Maldív-szigetek hazánkban is közkedvelt üdülőhelyeknek számítanak, a háziorvosoknak és az ÁNTSZ szakembereinek fel kell készülniük arra, hogy megfelelő felvilágosítást adjanak az odautazóknak. A háziorvosoknak, belgyógyász, ortopéd, infektológus szakembereknek pedig hasonló tünetekkel érkező beteg esetén gondolniuk kell az anamnézis felvételt követően (utazás fertőzött területen) a chikungunya-láz lehetőségére.
Forrás: www.ecdc.eu.int; www.eurosurveillance.org; www.who.int/csr/don; www.cdc.gov/mmwr James Chin (ed) (2000) Control of Communicable Diseases Manual American Public Health Assosiation Washington USA |