Dr. Faragó Ferenc (1905-1950)

Dr. Faragó Ferenc

 Jelen összeállítás saját tapasztalataim hiányában részben az OKI 1933-1940. évi Évkönyveiben fellelhető információk, részben "Vértes László: Faragó professzor életműve és halála" című, 2006-ban az Orvosi Hetilap Horus rovatában megjelent közleménye, részben pedig prof. dr. Kertai Pál (egyetemi hallgatóként szerzett) személyes élményei alapján készült.

 Orvosi oklevelet 1929-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett.

 Első munkahelye az Egyetem Általános Kórtani és Bakteriológiai Intézete volt, ahol az immunológiai kutatásokkal egy életre elkötelezte magát. Ez irányú ismereteit1932/33-ban, egy éves Rockefeller ösztöndíjjal részben Párizsban, a Pasteur Intézetben, részben az USA különböző intézményeiben bővítette. Hazatérve, Johan Béla javaslatára 1933-ban az OKI Tomcsik József által vezetett, az Intézet alapításakor létesített Serológiai osztályára lépett be, ahol rövidesen adjunktusnak nevezték ki.

 1940-ben a Szerológiai osztálynak egyre szerteágazóbb és kibővült feladatai a tevékenység átszervezését tették szükségessé. Az eredeti, Oláh Gábor által felügyelt szero-diagnosztikai vizsgálatok ellátása mellett két új feladatkört végző egység, az Erdős László által irányított Oltóanyag-ellenőrző alosztály, illetve a Faragó Ferencáltal vezetett Oltóanyag-termelő alosztály jött létre. Ez utóbbi egység kiemelt feladata az időközben kötelezővé vált oltásokhoz szükséges oltóanyag térítésmentes biztosítása volt.

 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen "Gyakorlati immunitástan" témakörben egyetemi magántanári címet kapott.

 1942-1944. között nyilvános rendkívüli egyetemi tanárként a Ferenc József Tudományegyetem Közegészségtani Intézetének, majd 1944-1946. között az Erzsébet tudományegyetem (Pécs) Közegészségtani Intézetének vezetője volt. 1948-ban kapott kinevezést a Budapesti Orvostudományi Egyetem Bakteriológiai és Immunitástani Intézetének vezetésére, ahol tevékenységéhez fűződik a mikrobiológia önálló tantárgyként való egyetemi oktatása, majd később, mind a mai napig a Mikrobiológiai Intézet elnevezésének felvétele.

 A sors kegyetlen műve, hogy 1950-ben, a börtönben bekövetkezett tragikus halála is szorosan az oltóanyagokhoz fűződik.

 Az általa vezetett tanszéken 1950. júniusában a terápiás célból készített pertussis elleni hiperimmun-savóba feltehetően technikai figyelmetlenségből bekerült tetanusz-toxin a beoltottak közül 10 csecsemő halálát okozta. Az Intézet igazgatóját és négy munkatársát az ÁVH letartóztatta. Még a per megkezdése előtt, a vizsgálati fogságban Faragó Ferenc a hivatalos iratok szerint szívinfarktus miatt, feltétezések alapján azonban öngyilkosság következtében, 45 éves korában elhunyt. Munkatársait előbb a Bíróság több éves szabadságvesztésre ítélte, 1954-ben viszont Erdős László, az OKI Oltóanyag-ellenőző osztály vezetőjének vizsgálatai alapján rehabilitálta.

 Faragó Ferenc nevétől elválaszthatatlan a hazai oltóanyag-kutatás immunológiai hátterének vizsgálata, a vakcina-termelés nagyüzemi technológiájának kidolgozása és megvalósítása, továbbá az egészségügyi felvilágosítás terén kifejtett tevékenysége.

  • Oltóanyag-kutatás/termelés

 A diftéria megelőzésének kérdése hosszú éveken át az OKI egyik központi feladata volt. A betegség elleni küzdelem első előállított oltóanyaga 1928-ban a Ramon-féle anatoxin volt, azonban a védettség eléréséhez szükséges három oltás-sorozat beadása országszerte komoly nehézséget okozott. Ezt a hátráltató tényezőt Faragó Ferenc oldotta meg, aki 1933. őszétől Európában elsőként vezette be a Glenny és Barr eljárásával készült timsós precipitált anatoxin alkalmazását. Az anatoxin-csapadékos oltóanyag kifejlesztésének eredményeként az új vakcina a 90%-os védettséget már egy oltással biztosította. A járványtanilag is igazolt eredmények alapján a kétévesek első, illetve a hatéves korúak újraoltását 1937-ben rendeletben tették kötelezővé.

 A vörheny immunitástani kérdésének vizsgálata a Dick-házaspár közléseinek ismeretében hazánkban is elég hamar megindult. Mivel a kötetlen toxinnal végzett immunizálás többszöri oltást igényelt, ezért olyan csapadékos oltóanyagot fejlesztett ki, amely az oltások számának csökkentésére volt alkalmas.

 A pertussis elleni küzdelemben tevékenysége 1936-ban a betegség-immunitására vonatkozó kutatásával kezdődött. A betegség megelőzésére külföldi kutatások biztató eredményei alapján az aktív immunizálás ígérkezett a legalkalmasabb eljárásának. 1939-ben a csapadékos vakcína, a hiperimmun szérum bevezetésének lehetőségével foglalkozott, amely előállítási nehézségek miatt csak az OKI-ból történő távozását követően volt megvalósítható.

 A kombinált vakcina (előbb a diftériát, később a tetanuszt is tartalmazó pertussis elleni oltóanyag) előállítására vonatkozó kutatások vezetése alatt Újhelyi Károly bevonásával kezdődtek meg.

 Rendkívüli lexikális tudással, nemzetközi irodalmi ismeretekkel és kitűnő stílussal rendelkezett. Publikációs munkássága az OKI munkatársai közül kimagasló volt, 1934-1942. között közel 70 közleménye jelent meg.

 1937-ben "Vörheny védőoltások csapadékos oltóanyaggal" című munkája a Magyar Királyi Orvosegyesület társadalomorvostani szakosztálya jutalmát nyerte el, 1938/1939-ben pedig Eszterházy Pál ösztöndíjban részesült.

  • Egészségügyi felvilágosítás

 Johan Béla a hírközlő szerveken keresztül folytatott egészségügyi felvilágosító tevékenységet a tanítás és meggyőzés elsőrendű lehetőségének tartotta. Ezt az alapgondolatot átvéve az OKI ez irányú munkájának megszervezésében Faragó Ferenc jelentős érdemeket szerzett.

 Neve szorosan összekapcsolódott a Magyar Rádióban az ún. "Egészségügyi Kalendárium" sorozattal, amely éveken keresztül, havonta, minden vasárnap délben 10-15 perces adásban a legkülönfélébb aktuális és érdekes egészségügyi kérdésekkel foglalkozott. Nemcsak az adásokat szerkesztette, hanem az egyes témákról készített valamennyi írásos anyagot is személyesen olvasta fel. Javaslatára később a Magyar Rádió lehetővé tette az ún. "Egészségügyi helyszíni közvetítések - a Zöld Kereszt Munkája" címen történő adások megtartását, de tőle származik közvetlenül az adások után a hallgatók betelefonálási lehetőségének biztosítása és a feltett kérdésekre adandó azonnali válasz.

 1937-től a Magyar Filmiroda karolta fel az egészségügyi felvilágosítással kapcsolatos témák heti Filmhíradókban való közzétételének általa felvetett gondolatát. Ennek megvalósításában valamennyi felvétel forgatókönyvének megírásával vett részt.

 Nevéhez fűződik 1939-ben az "Egészségügyi kalendárium" elkészítése és a "Zöldkeresztes kalendárium" című kiadvány szerkesztése.

 Nemcsak előadóként, hanem az 1948-ban megjelent "Bakteriológia és Immunitástan" című tankönyv szerzőjeként is kitűnő volt. Jegyzeteket nem használt, és előadásait nem állva vagy fel-alá sétálva, hanem egy forgószéken ülve tartotta, amelyen ide-oda forogva tekintette át a hallgatóságot. Szarkasztikus humorát az előadások és a szigorlatok közben is megtartotta. Vizsgáin családias hangulat uralkodott, sokat kérdezett és keményen osztályozott.

 Az egészségügyi felvilágosítás területén elért sikerei, az oltóanyag-kutatásban végzett kiemelkedő tudományos munkássága, az oltóanyag-termelésben kifejtett nemzetközileg is elismert gyakorlati tevékenysége, és nem utolsó sorban ahhoz áttételesen kapcsolódó tragikus halála az utódokat arra kötelezi, hogy kifejezzék tiszteletüket "Nagyjaink" között az OKI-ban munkatársai által méltán az oltópápa elnevezéssel illetett Faragó Ferenc előtt.

Dr. Erdős Gyula
szaktanácsadó főorvos
Dezinszekciós és Deratizációs Osztály

Dr. Faragó Ferenc közleményei

 

    Osztályok tevékenysége

    Szervezeti felépítés

    Könyvtár

Új beszerzések
 

    Tudományos Tanácsadó Testület

    Akkreditáció és tanúsítások

    Éves beszámolók

Archívum
 

    Nagyjaink

    Alapító Okirat